Balog Anna

Balog Anna
Lóasszisztált tréner és coach

Balog Anna vagyok, tréner és coach, politológus – közgazdász, vállalkozó, nő, anya, feleség és persze még sok minden más is. Élményalapú coachingokat és tréningeket tartok – lovakkal, ami azért különleges, mert a résztvevők mellett lovak is jelen vannak a foglalkozásokon.

Mi is ez az élményalapú coaching lovakkal és kiknek ajánlod?

Az önismeretnek, a coachingnak egy nagyon különleges, talán szokatlan, mégis nagyon hatékony formája: a résztvevők a lovakkal földről, tehát a hátukra való felülés nélkül, kapcsolódnak és hajtanak végre közösen gyakorlatokat. 

A módszer alapját a kísérleti tanulási forma mellett lovakkal való kapcsolódás, a lovak nagyfokú érzékenysége és észlelési képessége adja. Egy ló a vele kapcsolódó emberre reagál: ha mi például befeszülünk, akkor a ló is feszült lesz. Ha pedig el tudunk lazulni, akkor a ló is meg tud nyugodni mellettünk velünk. A lovak – ménesben élő állatok lévén – vezetőt keresnek maguknak: amikor velük dolgozunk, akkor ideális esetben mi vagyunk a vezetők. Ezt a pozíciót azonban “ki kell érdemelnünk”: a kérdés az, hogy tudunk-e magabiztosak, határozottak lenni, anélkül, hogy ehhez agresszívvá kellene válnunk. 

És hogy kinek ajánlom: résztvevők visszajelzései alapján: “mindenkinek”.  És valóban: minden olyan, mentálisan és fizikálisan egészséges embernek, aki szeretné jobban megismerni önmagát, aki szeretne tanulni a saját működéséről, aki szeretne kipróbálni valami újat, aki szeretne fejlődni, előre haladni. 

És mindenkinek, akinek szüksége van a kimozdulásra, kikapcsolódásra, töltődésre, aki szeretne egy ítéletmentes és őszinte térben új energiához jutni. 

És mindenkinek, aki a lovagláson túl is kíváncsi a lovakra, a velük való kapcsolódásra, a velük való munkára. 

Honnan jött neked a lovak mély szeretete? Hogyan írnád le a kapcsolatot a ló és az ember között? 

Őszintén: nem emlékszem. Egy illat, egy kép egy nagy „fehér” lóról, valami faluban, én nagyon kicsi vagyok, ő nagyon nagy. Felraknak, szőrén. Nem éri körbe a lábam. Kicsi vagyok, mégsem félek, megbízom, tudom, hogy minden rendben van. Egy lovaskocsi, miért nem én ülök a bakon, miért nem én kapcsolódom? Kicsi vagy még, nem tudod Te ezt.

Ezek az első képek.

Aztán később nagyon kitartóan rábeszélem a szüleimet, hogy már pedig nekem lovagolnom kell. Elvisznek egy lovasiskolába, leesek, azt hiszik vége az őrületnek, visszaülök…folytatom…azóta sokszor…

Voltak időszakok, amikor távolabb kerültem a lovaktól, amikor más járt a fejemben, más volt fontosabb. Ha azonban bármikor, bárhol megcsapott az „illat”, átjárt az érzés. A szabadság, a feltétel nélküli szeretet, a bizalom, a megértettség és a saját magam lehetek érzése. Az az érzés, amikor a másik nem kérdez, nem ítélkezik, amikor a másik őszinte és nyitott. Azt hiszem az emberi kapcsolódásaimban is mindig ezt az érzést kerestem…

Az ember és a ló kapcsolata pedig: valami nagyon őszinte. Nekem legalábbis. A szemében láthatom magam, pontos visszajelzést kapok arról, hogy éppen mi van velem, akkor is, ha néha ezt szeretném magam elől is elrejteni. Mindez azonban egy olyan szelídséggel történik, hogy ez egészen biztosan nem bántó, hiszen a ló nem mar rá, nem ugrik rá a gyengeségemre. Szavak nélkül megértjük egymást, sikerélményeket ad, és sokszor a komfortzónámat is erőteljesen tágítja. 

Mi az amit a lovakkal való együttélés hozzátesz az életedhez, a személyiségedhez?

Nyugodtabb lettem. Tudatosabb lettem. Megtanultam kezelni a negatív érzéseimet, megtanultam, hogy hogyan tudok néha hátralépni és visszatalálni a saját “közepemhez”. Megtanítottak az alázatra, a kitartásra és arra is, hogy soha nincs annyira hideg, hogy ne tudnál kimenni a friss levegőre. 

És van egy “safe place” , egy nyugodt hely, ahova bármikor menekülhetek, ahol őszinteséget és sokszor valamiféle megértést kapok. Ahol csak úgy lehetek, állhatok, simogathatok, jelen lehetek, az összes érzékszervemmel. 

Hogyan tartod egyensúlyban a vállalkozásodat, az anyaságot és az énidőt?

Nehezen. Igazi nagy kihívás ez, hiszen egy nap nekem is 24 órából áll. Van egy férjem, három gyerekem, három lovam, három macskánk és egy kutya. Úgy érzem magam néha, mint egy cirkuszi zsonglőr, néha pedig mint egy mérgezett egér, hogy mindenhova eljussak. Az elmúlt időszak tanulása: delegálás. Minden, amit más meg tud csinálni helyettem, azt más csinálja meg. Legyen az egy virtuális asszisztens vagy akár egy robotporszívó. 

A legfontosabb pedig igazából az, hogy én jól legyek, hogy legyen olyan idő, ami csak rólam szól: ebben is sokat fejlődtem. Egyre többet pihenek és amióta kicsit jobb az idő, reggelente lovazom, egyedül és a magam örömére. 

Mit tanácsolnál azoknak, akik még csak kacsintgatnak a coaching szakma felé?

Csak akkor vágj bele, ha kitartó vagy. Ez egy fantasztikus terület, tele kihívásokkal, fejlődéssel, tanulással, és nagyon erős saját önismerettel. És azt hiszem ez az egyik legfontosabb: hogy szembe tudj nézni magaddal, a saját gyengeségeiddel, fejlesztendő területeiddel, hogy fejlődj és ne szégyellj támogatást kérni.

Szerinted milyen a jó coach? 

A jó coach nagy elméleti tudással rendelkezik, fejében vannak a modellek, a módszerek, a gyakorlatok – és nagyon intuitív. Az alkalmak során figyel, észlel és reagál, megérzi és tudja, hogy mire van szükség az adott szituációban, mondhatnám, mint egy ló. Félre tudja tenni az elméleteket, és azt adja, ami akkor és ott kell. Ismeri, de nem ragaszkodik mereven a sémákhoz, tud csendben lenni, meghallgatni, ha kell, jól kérdez, és még csak véletlenül sem ad tanácsot.  Tudja és tiszteletben tartja a kompetenciahatárokat, rendszeresen jár saját önismeretbe és szupervízióba. 

Milyen alapértékek szerint vezeted a vállalkozásod? Mi a vállalkozásod missziója?

Őszinteség. Azt hiszem ez számomra a legfontosabb. Őszintének és igazságosnak lenni, anélkül, hogy megbántanánk a másikat. 

Bizalom. Megbízni a másikban és bízni önmagunkban. 

Szabadság. Szabadnak lenni, kijelölni és betartatni a határainkat – agresszió és bántás nélkül. 

Teret, időt és lehetőséget adni az embereknek elcsendesedni, visszatalálni önmagukhoz, megtalálni  a számukra legjobb megoldásokat az életükben. 

Fontosnak tartom emellett, hogy azok az emberek, akár gyerekek is, akik lovagolnak, tisztában legyenek azzal, hogy hogyan működnek a lovak és hogy a “lovazás” nem csupán a hátukra való felülésről szól. A lovak működésével, tulajdonságaikkal való megismertetés véleményem szerint ugyanis sokat hozzá tudna a balesetek megelőzéséhez és a lovak jólétéhez. 

Mit ad neked a GoalDiggers tagság? 

Egy szuper közösséget, ötleteket, kreativitást és kitartást. Látni azt, hogy mások is hasonló cipőben járnak, hogy másoknak is szüksége van néha egy külső szemre, bátorításra, motivációra. Hogy nem vagyok egyedül. 

Szeretnél te is GoalDiggers tag lenni?