Ihász Nóra

Újságíróként, szövegíróként nemcsak a szakmámnak, hanem az egyik legnagyobb szenvedélyemnek is hódolok. A szabadúszásnak egyelőre egy olyan fejezeténél tartok, ahol nagyon fontos az útkeresés. Arra törekszem, hogy ez a folyamat oda vezessen, hogy sikeresen kombináljam az írás iránti elkötelezettségemet és jelenlegi tanulmányaimat, amiket fenntartható divatmárka menedzsment szakon folytatok.

Miket tanultál újságíróként ismert lapoknál, amit most szövegíróként fel tudsz használni?

Izgalmas és praktikus dolgokat egyaránt megtanultam. 2016 nyarán kezdtem el (gyakornokként) a Kisalföldnél dolgozni. A szerkesztőség szülővárosomban, Győrben található, én akkor Budapesten éltem. Nappali tagozaton tanultam az ELTE médiaszakán, így az egyik legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy hogyan kell távmunkában dolgozni, hogyan oldjam meg az ezzel járó kihívásokat. Ez most szabadúszóként nagyon jól jön. Két évnyi külsős újságírói tevékenység után ugyanott kezdtem főállásban dolgozni, annyi különbséggel, hogy már nem a print, hanem az online csapathoz tartoztam. Így amellett, hogy megtapasztaltam, hogyan működik egy szerkesztőség, és hogyan írjak jó, az olvasókat érdeklő és érintő cikkeket, azt is megtanultam, hogy miben más, ha print, és ha online felületre készítek anyagot. A sok-sok személyes, telefonos (és jó pár utcai “villám”) interjú elmélyítette azt a készségemet, hogy hogyan kommunikáljak idegen emberekkel, hogyan nyissam meg őket, hogyan merítsek magabiztosságot a kérdezéshez. Napilap és online hírportál lévén a gyorsaságot, precizitást és a csapatmunkát is folyamatosan gyakorolhattam. 2019-ben, a tulajdonosváltások által bekövetkezett változások miatt felmondtam. Az az időszak is olyan tapasztalatokat hozott, amiket most is be tudok építeni a munkámba.

Miért váltottál szabadúszásra fix munkahely helyett?

Több okból is. A Kisalföld után a győri iparkamarában dolgoztam kommunikációs referensként, körülbelül egy-másfél évig. Ott is sok új dolgot megtapasztalhattam, de hosszú távon nem volt nekem való sem a közeg, sem a feladatok. Már a felmondás gondolata előtt, attól függetlenül is piszkálta a fantáziámat, hogy milyen szuper lenne vállalkozóként dolgozni. Majd, amikor érezni kezdtem, hogy nem vagyok jó helyen, fontolóra vettem, hogyan is vághatnék bele. Azt a gondolatot mantráztam magamban, hogy egy olyan munkahelyről könnyebb is eljönni, ami nem igazán testhezálló, mintha valaki az álommunkáját hagyná ott egy még nagyobb álomért: a vállalkozásért. Szeretném megnézni, hogy milyen új utakra, milyen sikerekre, kihívásokra tudok úgy rábukkanni, hogy a keretfeltételeket magamnak alakítom.

Milyen kihívásaid vannak az otthoni munkával és hogyan oldod meg őket?

Szerencsére, attól, hogy otthonról dolgozom, nem igazán üti fel a fejét a “just do it” attitűd hiánya. Általában határozott és maximalista vagyok, így a lendület mindig megvan, hogy tegyem a dolgomat. Az viszont még kihívást jelent, hogy hogyan osszam be még jobban az időmet, és hogyan tegyem le igazán a munkát. Az elhasznált energiákat szerintem mindig fontos visszatölteni, erre még sokszor emlékeztetnem kell magamat.

Hogyan merítesz inspirációt karanténban a kreatív munkádhoz?

Az írás miatt rengeteget ülök a monitor előtt, így én abból tudok inspirációt meríteni, amikor ennek teljes ellentétét csinálom. Edzek, főzök-sütök valami finomat, kézzel alkotok valamit. Jó időben csak kiülök az erkélyre egy finom kávé és egy kis olvasni- vagy hallgatnivaló kíséretében. Rossz időben jöhetnek a sorozatok, iszonyú nagy mennyiségben. Egy jó beszélgetés is sok ihletet, motivációt tud nekem adni.

Hogyan szeretnéd hasznosítani a divat tanulmányaidat a munkádban? 

Az egyik célom, ami egyben gyermekkori álmom is, hogy divatmagazinoknak írjak – akár print, akár online felületre. Emellett szeretnék olyan ügyfelekkel, partnerekkel együttműködni, akik a divatiparban dolgoznak, akár tervezőként, akár üzlet/webshop létrehozójaként, vagy a divat bármely olyan területén, ahol a cikkírással, szövegírással szervesen be tudok kapcsolódni a kommunikációs-, reklám- és marketingtevékenységükbe. Nagyon szeretnék olyan márkák munkájához kapcsolódni, akik törekednek a fenntarthatóságra, hiszen a képzésen szerzett ismereteim is ezzel a témakörrel vannak átszőve. A divatmarketing, divatmédia, online marketing és e-kereskedelem tantárgyak szorosan kapcsolódnak a szakmámhoz, ám olyan tárgyaink is vannak, amik a divatmenedzsment többi területén is esszenciálisak. Ilyenek például a gazdasági, kereskedelmi, jogi ismeretek, divattörténelem, anyagismeret, divatbemutató szervezés, vizuális merchandising, trendismeretek, kollekció felépítés… rengeteg izgalmas terület.

Milyen témákról írsz a legszívesebben? 

Az elmúlt években számtalan témát feldolgoztam, legyen szó közéletről, emberi történetekről, kultúráról, környezetvédelemről, innovációról vagy egészségről – akár szerkesztőségi vagy PR tartalmakról. Nehéz választani, de talán az emberi történetek állnak hozzám a legközelebb. Ám alig várom, hogy erre a kérdésre legközelebb már azt válaszoljam: divattal kapcsolatos témákról írok a legszívesebben.

Volt olyan téma, ami elsőre neked száraznak tűnt, aztán belemélyedve lenyűgözött?

A Kisalföldnél töltött időszak jó részében én vittem az egyik színes melléklet, a Szabadidő magazin tudomány rovatát. Többször is előfordult, hogy elsőre nehezebben emészthető témába fogtam bele, de aztán nagy sikerélmény volt, hogy úgy meg tudtam írni, hogy értsék, élvezzék az olvasók. Ilyen volt például az, amelyik a boglárkalepkék különleges kék színének titkairól szólt. Nagyon sok érdekes részletet árult el az interjúban az akadémikus, aki régóta kutatja a témát. Imádom, amikor a szakmaiságot és a közérthetőséget kell kombinálni.

Hogyan kezdesz neki a cikkírásnak? Milyen folyamaton mész végig?

Sok mindentől függ, hogy hogyan készül el egy cikk, például a témától, a műfajtól, a megszólalók/interjúalanyok számától, a határidőtől… Hozok egy példát a közelmúltból, hogy be tudjam röviden mutatni a lépéseket. Nemrég írtam PR-cikket egy szerszámgyártó cégről. A legelső lépés az volt, hogy megkaptam az információkat (elérhetőség, hol/mikor jelenik meg…), majd a szoros határidő miatt rögtön felvettem a kapcsolatot a megszólalókkal. A vírus miatt telefonos interjúban maradtunk. Ezután jött a kutatómunka: megnéztem a honlapjukat, elolvastam a legfontosabb információkat, majd megfogalmaztam néhány kérdést, írtam egy kis vázlatot. Maga az interjú persze hozott plusz kérdéseket, kitérőket. Ebben az esetben diktafont használtam (szoktam kézzel írva vagy gépelve is jegyzetelni). Így a begépelésre is időt kellett szánni. Ezután jött a tényleges megírás, majd a többszöri átolvasás. Amikor kész lett, mindkettőjüknek elküldtem átolvasásra. Egy apróságot kellett pontosítani, majd le is adtam a lapnak, akitől a megkeresés érkezett.

Mit tanácsolnál kezdő szövegíróknak?

Írjanak, írjanak, írjanak, amennyit, csak lehet! Mutassák meg másoknak az anyagaikat, hallgassák meg nyitott fülekkel a kritikákat, tanácsokat! Olvassanak sokféle témában, műfajban, platformon! Egyelőre én is az útkeresést élem meg, így nem tudom hitelesen azt tanácsolni, hogy specifikusan egy témakörre álljanak rá, de szerintem ez is egy nagyon fontos lépcsőfok.

Miért csatlakoztál a GoalDiggers közösséghez?

Marschalek Ágival, az egyik alapítóval éppen interjút készítettem egy cikkhez, amiben a GoalDiggers indulása, céljai is terítéken voltak. Nagyon inspirálónak tartottam, hogy egy csupa női közösség van formálódóban, így kedvet kaptam a csatlakozáshoz. Induló vállalkozásként és szabadúszóként fontosnak tartom, hogy tartozzak valahová, és mi lehetne erre egy ennél jobb hely?

Szeretnél te is GoalDiggers tag lenni?